Pár vers a lélek panaszaira

Ha mérges vagy valakire valami miatt, na sírj, hanem gondolj valami szépre és megnyugtatora
Ne hagyd, hogy a düh eluralkodjon törékeny lelkeden, mert különben az őrületbe kerget.

Nincs rosszabb annál, ha az ember lelkében harag dúl, mert az a végzetét is okozhatja egy jó barát elvesztése olyan szívfájdalom melyet egy ember, nehezen visel el de, egy idő után megnyugszik a lelke, és minden rendbe jön magától.

Szíved most szomorú és sokáig érzed majd a fájdalmat, mit most érzel de, tudod, hogy egyszer minden rendbe jön a régi barát kit, elvesztettél, visszatér, mert bajban derül ki, hogy igazán ki a barát és majd meglátod, visszatér kit, elvesztettél s szíveden a seb, begyógyul, és többet nem szakad fel, mert barátaid vigyáznak rád, és mindig melletted lesznek akár jó, akár rossz történik veled.

Egy örök barátság olyan kincs melynek elvesztése kitépi a szíved de, ha ez a kincsed megvan, akkor te vagy a leggazdagabb.

Szeretett ember elvesztése

"Most fentről a csillagok közül tekint le rád egy tiszta lélek, és onnan figyeli minden lépted emléke élni fog örökké, míg tudsz remélni, hogy még egyszer láthatod kit, szerettél és nem feleded el, hogy a szívedben tovább él.”

Hága Ferencné emlékére.

2 rögtönzés

Szerelem igaz valója

A szerelem erőt ad mindenhez, ha van kivel megosztanod minden érzelmed
De meg is ölheti szívedet, ha nem talál rád az igazi, pedig ott van melletted.
Érzed öt minden nap és tudod, hogy szereted de, nem tudod ő, mit érez.
Ez már az őrületbe kerget és a végén életed véget ér, és nem tudtad meg
Mi az mi vonzott hozzá és már nem hallod, amikor karjaiban leheled ki lelked
Hogy azt súgja titkon, halkan füledbe, hogy: Ne hagy itt SZERETLEK.

Lelkem KICSINY titka

Lelkemben őrzök egy titkot
Mely minden ember számára kicsi és jelentéktelen,
De számomra ez a titok Hatalmas
Ez mindenem, ami megalkotja világom
Melyben minden vágyam teljesül.
Mikor lehunyom a szemem
Előtűnik e titok és olyan jó
Mikor együtt lehetek vele
Minden titkos vágyam-érzésem valóraválik.
De mikor reggel felébredek
Akkor szívembe tőrét szúrja a fájdalom
Hogy megint csak egy csalfa álom volt
És a titok még mindig az enyém
Amit soha nem tud, meg kiért szívem dobog
Hisz ez a Titok az enyém és ez nem más, mint a
Szerelem.
Melyet iránta érzek mégis ez
Örök titkom és a sírig hordom
Hisz tudom úgysem lesz enyém.

Emlékezés!

Oly szomorú látvány mikor kialszik egy gyertya lángja,
De mégis tudjuk, hogy nem veszett el örökre eme pici láng.
Ma ismét kialudt egy gyertyaláng de helyette az égen egy csillag ragyogott fel
S kinek a tiszta lelke távozott fel a mennyekbe most onnan figyel minket
És kér mindanyiunkat hogy ne, szomorkodjunk, hisz velünk lesz,
Míg gondolunk rá.

1-2 Vers

Szakad rám a nyári zápor,
Könnyemet takarva,
Arcomra hull,
Míg egy padon ülök,
S az égre nézek,
Mozdulatlanul.

Hagyom, hogy ázzak,
S eső árral fájó lelkem is
Földre borul,
Testem zuhan utána,
Kezem a sárba nyúl,
Céltalanul.

Csak iszapot markolok,
S mint minden kezemből,
Ez is kifordul…
Most hitetlenségem feladom,
Könyörgő szavam kiáltva,
Hitért koldul.

Hitet kér a holnapnak, hitet
A mának, s ami jöhet még
Váratlanul,
Mert hinni akarok benned,
S bízni az egész világban,
Így is, áldatlanul.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szeretlek…

… mert úgy kell a szó,
Mit fülembe súgsz,
S hogy érezzem szád-melegét,
Mikor végig fut arcomon…

Szeretlek…

… mert úgy szeretsz,
Mint örökre vágytam,
S ahogy még senki sem tudott,
Mikor megérinted lelkemet…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Éj-sötétben egy hideg sarokban,
Némán zokogva, összekuporodtam.
Csend volt…
Csak a vízcsap, hideg könnye koppant.

Jeges ujjaim egymásba fontam,
Azt hiszem, egy kicsit imádkoztam.
Csend volt…
Csak szívem búcsú szava dobbant.

Sóhajtó fájdalmam falba fulladt,
Vártam, reméltem végleg elaludtam.
Csend volt…
Csak a néma angyalok daloltak.

… és forróság öntötte el arcomat,
Bántó fény hasította látásomat.
Csend lett…
Csak életem, mi tovább jajgatott.

Tragikus szerelem

December 18.-a volt a szülinapom és egyben a legszebb évforduló életemben ugyanis aznap volt két éve, hogy megismertem szerelmemet, Billt.

Aznap csókkal ébresztett és szép óvatosan fülembe súgta „szeretlek”. Viszonoztam a csókját és felöltöztünk. Bill azt mondta ez a nap olyan lesz, amit sosem fogok elfelejteni, igaza lett. Elmentünk sétálni a tengerpartra, a mólóhoz, ami a mi titkos helyünk volt. Nagyon hideg volt, fáztak a kezeim, és mikor ezt érezte Bill meg fogta a kezem és nekiállt melegíteni őket. Megnéztük a naplementét és elindultunk vissza a városba, hogy levágjuk az utat Bill azt, mondta, menjünk be egy sikátorba. Félve ugyan de beleegyeztem, hisz mi történhet. Miközben sétáltunk hogy egy hete itt gyilkoltak meg egy lányt és megálltam. Mondtam Billnek hogy, menjünk innen minél hamarabb, mert rossz előérzetem van.

Elkezdtünk sietni mikor kiértünk a sikátorból előttünk termett négy férfi terepszínű ruhában maszkkal az arcukon. Tudtuk hogy baj lesz.

Bill és én megpróbáltunk elmenni mellettük rájuk se hederítve, de az egyik megszólalt: „Te vagy az a ficsúr ki sztárnak hiszi magát? Pedig amit csinálsz te és a bandád az förtelem! Elvettétek, elölünk az esélyt, hogy mi legyünk a mindenki által imádott banda!”- ezek után megragadta Bill vállát és gyomorszájon vágta. Bill ekkor a fájdalomtól összeesett. Oda akartam menni hozzá de az egyik férfi le fogott hátulról és be fogta a szám, hogy ne tudjak segítségért kiáltani. Szerelmemet ekkor ketten körbe álltak a harmadik pedig őrtállt. Amint látták hogy nincs senki az utcákon nekiálltak rugdosni Billt. Csak fájdalmas üvöltését lehetett hallani, ami borzasztóbb volt a sötét éjszakában. A két férfin nagy bakancs volt és minden egyes rúgásnál hallani lehetett hogy épp eltört egy csontja Billnek. Recs-recs egyre több és több csontja tört és már vért köhögött. Az arcomon patakzottak a könnyek és megszakadt a szívem hogy nem segíthettem szerelmemnek. Mikor végeztek elrohantak és engem Bill mellé, löktek a földre, ami piros volt a vértől. Odakúsztam Billhez és átöleltem, és ringatni kezdtem és kérdeztem „miért történt ez”, „miért pont velünk”. Szerelmemben már alig volt élet de utolsó erejével kinyitotta szemét, és ezt mondta „szeretlek cicám és nem lesz semmi baj”. Könnyeim vérével keveredtek, megcsókoltam és reménykedtem közben egy arra járó ember, hívta a mentőket, de már későn érkeztek. Bill a kezeim közt halt meg ruhámon, arcomon, hajamon és mindenemen ott volt szerelmem vére és mikor kilehelte lelkét sűrü pelyhekben elkezdett esni a hó. Akkor azt gondoltam, hogy ő az így akar vigasztalni, hogy rendben lesz minden. Ő és én imádtuk a havat. A mentők 5 perccel később érkeztek és elvitték Bill testét. Alig bírták élettelen testét kivenni a kezeim közül nem akartam, hogy elhadjuk egymást. Engem pedig bevittek kivizsgálásra. Két óra múlva hazaengedtek. Éjfél körül lehetett mikor nagy nehezen álomba sírtam magam a történtek után. Álmomban vele voltam egy fényes folyosón, a hátán szárnyak voltak és felém, nyújtotta a kezét. Megragadtam szorosan és már nem engedtem el soha többet. Hiszen már útban voltam vele egy jobb világ felé és többet nem ébredtem fel.

Két nappal később elkapták az elkövetőket, és életfogytiglanra ítélték őket, a banda feloszlott minek tagjai voltunk és egy hét múlva eltemettek minket. Sírkövünkön ez áll: „Haláluk után is együtt maradtak és tovább élnek szívünkben és a menyben. Szerelmük örök.”

Egy emlék mesélte történetét: A neve Dorothy

Hello ma este már megirom az első törimet remélem eljutok odáig. :) Tegnap csináltam a blogot és remélem majd mindenkinek tetszeni fog. Na csókolok mindenkit Mandalatündér